Ansible kezdőknek: az első playbook lépésről lépésre

Ha három szerveren kell ugyanazt a beállítást elvégezned, még bírható kézzel, SSH-n belépve. Harmincnál már nem – és egy idő után arra sem emlékszel, melyik gépen mit állítottál át. Az Ansible erre való: leírod egy egyszerű YAML-fájlban, milyen állapotban legyenek a szerverek, és az Ansible SSH-n keresztül gondoskodik róla, hogy úgy is legyen.

Ebben a cikkben az Ansible-t kezdőknek mutatjuk be: telepítjük, megírjuk az első inventoryt, kipróbáljuk a kapcsolatot, végül egy playbookot, amely több szerveren telepíti és beállítja az nginxet.

Mi az Ansible, és miben más?

Az Ansible egy nyílt forráskódú konfigurációkezelő és automatizáló eszköz, amelyet a Red Hat fejleszt a közösséggel. Néhány tulajdonsága, amely miatt kezdőknek is jó választás:

  • Nincs ügynök (agent). A kezelt szervereken nem kell semmit telepíteni, elég az SSH és a Python. Az Ansible egyetlen gépről, a vezérlő gépről (control node) fut, ez lehet a saját laptopod is.
  • Deklaratív. Nem azt írod le, hogy „futtasd az apt install nginx parancsot”, hanem azt, hogy „az nginx legyen telepítve”. Ha már telepítve van, az Ansible nem csinál semmit.
  • Idempotens. Ugyanaz a playbook akárhányszor lefuttatható, mindig ugyanazt az állapotot eredményezi. Így nyugodtan futtathatod rendszeresen, hogy a kézi „gyorsjavítások” ne térítsék el a szervereket.

Két fogalmat érdemes tisztázni az elején: az ansible-core maga a motor (a parancssori eszközök és a beépített modulok), az ansible csomag pedig az ansible-core plusz egy nagy válogatás közösségi gyűjtemény (collection), például a community.general vagy az ansible.posix. Jelenleg az ansible-core 2.20 (2025. november) és az erre épülő Ansible 13 a legfrissebb.

Telepítés

Az ansible-core 2.20 a vezérlő gépen legalább Python 3.12-t kér, a kezelt szervereken Python 3.9-et vagy újabbat. Debian 13-on és Ubuntu 24.04-en a hivatalos dokumentáció által ajánlott pipx-szel a legegyszerűbb:

sudo apt install pipx
pipx ensurepath
pipx install --include-deps ansible
ansible --version

A disztribúció saját csomagja (apt install ansible) is működik, de gyakran egy-két verzióval le van maradva. Tanuláshoz ez sem baj; ha viszont egy csapatban dolgoztok, mindenki ugyanazt a verziót használja.

Az inventory: kiket kezelünk?

Az inventory az a fájl, amely felsorolja a kezelt szervereket, csoportokba rendezve. A legegyszerűbb formája INI:

# inventory.ini
[web]
web1.example.com
web2.example.com

[db]
db1.example.com ansible_user=admin

[all:vars]
ansible_user=deploy

A csoportokra később hivatkozhatsz: egy feladat futhat csak a web csoporton, csak a db-n, vagy az összes gépen (all).

Az Ansible SSH-val lép be, ezért a vezérlő gépről kulcsos belépés kell a szerverekre. Ha ez még nincs meg, a tárhelymárkánk, az aWh tudásbázisában leírtuk, hogyan hozz létre és telepíts kulcsot.

Próbáld ki a kapcsolatot a ping modullal (ez nem hálózati ping, hanem egy kis Python-kód, amely ellenőrzi, hogy az Ansible tud-e dolgozni a gépen):

ansible all -i inventory.ini -m ansible.builtin.ping

Ha minden gép "ping": "pong" választ ad, készen állsz.

Ad-hoc parancsok

Egyszeri feladatokhoz nem kell playbook. Például az összes webszerver szabad lemezterülete:

ansible web -i inventory.ini -a "df -h /"

Vagy egy csomag frissítése rendszergazdai jogosultsággal (-b, azaz become):

ansible web -i inventory.ini -b -m ansible.builtin.apt -a "name=openssl state=latest update_cache=true"

A parancssor ismerete itt is jól jön; a leggyakoribb parancsokat az aWh tudásbázisában gyűjtöttük össze.

Az első playbook

A playbook egy YAML-fájl, amely egy vagy több play-ből áll; minden play megmondja, mely gépeken milyen feladatokat (task) kell végrehajtani. Az alábbi példa a web csoport minden gépén telepíti az nginxet, kitesz egy egyszerű nyitóoldalt, és gondoskodik róla, hogy a szolgáltatás fusson:

# webszerver.yml
- name: Webszerverek beállítása
  hosts: web
  become: true

  vars:
    site_title: "Üdv a {{ inventory_hostname }} szerveren"

  tasks:
    - name: Az nginx telepítve van
      ansible.builtin.apt:
        name: nginx
        state: present
        update_cache: true
        cache_valid_time: 3600

    - name: A nyitóoldal a helyén van
      ansible.builtin.template:
        src: templates/index.html.j2
        dest: /var/www/html/index.html
        owner: root
        group: root
        mode: "0644"

    - name: Az nginx konfigurációja a helyén van
      ansible.builtin.copy:
        src: files/default.conf
        dest: /etc/nginx/sites-available/default
        mode: "0644"
      notify: Nginx újratöltése

    - name: Az nginx fut és automatikusan indul
      ansible.builtin.service:
        name: nginx
        state: started
        enabled: true

  handlers:
    - name: Nginx újratöltése
      ansible.builtin.service:
        name: nginx
        state: reloaded

A sablon (templates/index.html.j2) egy Jinja2-fájl, amelyben a változók a helyükre kerülnek:

<!doctype html>
<title>{{ site_title }}</title>
<h1>{{ site_title }}</h1>

A files/default.conf a saját nginx-beállításod. A projekt könyvtárszerkezete így néz ki:

ansible-web/
├── inventory.ini
├── webszerver.yml
├── templates/
│   └── index.html.j2
└── files/
    └── default.conf

Néhány dolog, amit érdemes megfigyelni:

  • A taskok neve azt írja le, milyen állapotot akarunk, nem azt, hogy mit csinálunk. Így a kimenet is olvasható lesz.
  • A modulokra a teljes nevükkel (FQCN, például ansible.builtin.apt) hivatkozunk. Rövid névvel is működne, de a teljes név egyértelmű, és az ansible-lint is ezt kéri.
  • A handler csak akkor fut le, ha egy task, amely notify-jal hivatkozik rá, ténylegesen változtatott valamit. Ha a konfiguráció nem változott, az nginx sem töltődik újra.

Futtatás: először szárazon

Mielőtt élesben futtatod, nézd meg, mit változtatna:

ansible-playbook -i inventory.ini webszerver.yml --check --diff

A --check nem módosít semmit, a --diff megmutatja a fájlok változásait. Ha minden rendben, futtasd élesben:

ansible-playbook -i inventory.ini webszerver.yml

A végén egy összesítő (PLAY RECAP) mutatja gépenként, hány task futott le, hányban történt változás (changed), és hol volt hiba. Futtasd le másodszor is: ha a playbook jól van megírva, másodjára minden task ok lesz, és egyik sem changed. Ez az idempotencia a gyakorlatban.

Hogyan tovább?

  • Verziókezelés. Tedd a playbookokat és az inventoryt Gitbe. Így látszik, ki mikor mit változtatott, és egy hibás módosítás visszavonható.
  • Titkok. Jelszót, API-kulcsot ne írj sima szövegként a playbookba; erre való az ansible-vault.
  • Szerepkörök (role). Ha a playbook nő, bontsd szerepkörökre (például nginx, php, alapbeallitasok), így más projektekben is újra felhasználhatod.
  • Ellenőrzés. Az ansible-lint a gyakori hibákat és rossz gyakorlatokat jelzi. Érdemes tudni, hogy a 2.19-es verzió óta az ansible-core szigorúbban kezeli a sablonokat és a feltételeket; régi, interneten talált példák emiatt hibát adhatnak.
  • Konténerek. Ha a szervereken Dockert használsz, az Ansible a telepítését is elvégezheti; a kézi lépéseket az aWh tudásbázisában írtuk le, ezek jól átírhatók playbookká.

Az Ansible akkor hozza a legtöbbet, ha minden szerverbeállítás rajta keresztül történik, és a kézi módosítás kivétel marad. Ha szeretnéd a meglévő szervereidet kódként leírt, megismételhető konfigurációra átállítani, nézd meg a Felhő és DevOps szolgáltatásunkat.

Beszéljünk a projektedről

Írd le röviden, miben segíthetünk, és a lehető leghamarabb válaszolunk.

Kapcsolatfelvétel