Ha három szerveren kell ugyanazt a beállítást elvégezned, még bírható kézzel, SSH-n belépve. Harmincnál már nem – és egy idő után arra sem emlékszel, melyik gépen mit állítottál át. Az Ansible erre való: leírod egy egyszerű YAML-fájlban, milyen állapotban legyenek a szerverek, és az Ansible SSH-n keresztül gondoskodik róla, hogy úgy is legyen.
Ebben a cikkben az Ansible-t kezdőknek mutatjuk be: telepítjük, megírjuk az első inventoryt, kipróbáljuk a kapcsolatot, végül egy playbookot, amely több szerveren telepíti és beállítja az nginxet.
Mi az Ansible, és miben más?
Az Ansible egy nyílt forráskódú konfigurációkezelő és automatizáló eszköz, amelyet a Red Hat fejleszt a közösséggel. Néhány tulajdonsága, amely miatt kezdőknek is jó választás:
- Nincs ügynök (agent). A kezelt szervereken nem kell semmit telepíteni, elég az SSH és a Python. Az Ansible egyetlen gépről, a vezérlő gépről (control node) fut, ez lehet a saját laptopod is.
- Deklaratív. Nem azt írod le, hogy „futtasd az
apt install nginxparancsot”, hanem azt, hogy „az nginx legyen telepítve”. Ha már telepítve van, az Ansible nem csinál semmit. - Idempotens. Ugyanaz a playbook akárhányszor lefuttatható, mindig ugyanazt az állapotot eredményezi. Így nyugodtan futtathatod rendszeresen, hogy a kézi „gyorsjavítások” ne térítsék el a szervereket.
Két fogalmat érdemes tisztázni az elején: az ansible-core maga a motor (a parancssori eszközök és a beépített modulok), az ansible csomag pedig az ansible-core plusz egy nagy válogatás közösségi gyűjtemény (collection), például a community.general vagy az ansible.posix. Jelenleg az ansible-core 2.20 (2025. november) és az erre épülő Ansible 13 a legfrissebb.
Telepítés
Az ansible-core 2.20 a vezérlő gépen legalább Python 3.12-t kér, a kezelt szervereken Python 3.9-et vagy újabbat. Debian 13-on és Ubuntu 24.04-en a hivatalos dokumentáció által ajánlott pipx-szel a legegyszerűbb:
sudo apt install pipx
pipx ensurepath
pipx install --include-deps ansible
ansible --version
A disztribúció saját csomagja (apt install ansible) is működik, de gyakran egy-két verzióval le van maradva. Tanuláshoz ez sem baj; ha viszont egy csapatban dolgoztok, mindenki ugyanazt a verziót használja.
Az inventory: kiket kezelünk?
Az inventory az a fájl, amely felsorolja a kezelt szervereket, csoportokba rendezve. A legegyszerűbb formája INI:
# inventory.ini
[web]
web1.example.com
web2.example.com
[db]
db1.example.com ansible_user=admin
[all:vars]
ansible_user=deploy
A csoportokra később hivatkozhatsz: egy feladat futhat csak a web csoporton, csak a db-n, vagy az összes gépen (all).
Az Ansible SSH-val lép be, ezért a vezérlő gépről kulcsos belépés kell a szerverekre. Ha ez még nincs meg, a tárhelymárkánk, az aWh tudásbázisában leírtuk, hogyan hozz létre és telepíts kulcsot.
Próbáld ki a kapcsolatot a ping modullal (ez nem hálózati ping, hanem egy kis Python-kód, amely ellenőrzi, hogy az Ansible tud-e dolgozni a gépen):
ansible all -i inventory.ini -m ansible.builtin.ping
Ha minden gép "ping": "pong" választ ad, készen állsz.
Ad-hoc parancsok
Egyszeri feladatokhoz nem kell playbook. Például az összes webszerver szabad lemezterülete:
ansible web -i inventory.ini -a "df -h /"
Vagy egy csomag frissítése rendszergazdai jogosultsággal (-b, azaz become):
ansible web -i inventory.ini -b -m ansible.builtin.apt -a "name=openssl state=latest update_cache=true"
A parancssor ismerete itt is jól jön; a leggyakoribb parancsokat az aWh tudásbázisában gyűjtöttük össze.
Az első playbook
A playbook egy YAML-fájl, amely egy vagy több play-ből áll; minden play megmondja, mely gépeken milyen feladatokat (task) kell végrehajtani. Az alábbi példa a web csoport minden gépén telepíti az nginxet, kitesz egy egyszerű nyitóoldalt, és gondoskodik róla, hogy a szolgáltatás fusson:
# webszerver.yml
- name: Webszerverek beállítása
hosts: web
become: true
vars:
site_title: "Üdv a {{ inventory_hostname }} szerveren"
tasks:
- name: Az nginx telepítve van
ansible.builtin.apt:
name: nginx
state: present
update_cache: true
cache_valid_time: 3600
- name: A nyitóoldal a helyén van
ansible.builtin.template:
src: templates/index.html.j2
dest: /var/www/html/index.html
owner: root
group: root
mode: "0644"
- name: Az nginx konfigurációja a helyén van
ansible.builtin.copy:
src: files/default.conf
dest: /etc/nginx/sites-available/default
mode: "0644"
notify: Nginx újratöltése
- name: Az nginx fut és automatikusan indul
ansible.builtin.service:
name: nginx
state: started
enabled: true
handlers:
- name: Nginx újratöltése
ansible.builtin.service:
name: nginx
state: reloaded
A sablon (templates/index.html.j2) egy Jinja2-fájl, amelyben a változók a helyükre kerülnek:
<!doctype html>
<title>{{ site_title }}</title>
<h1>{{ site_title }}</h1>
A files/default.conf a saját nginx-beállításod. A projekt könyvtárszerkezete így néz ki:
ansible-web/
├── inventory.ini
├── webszerver.yml
├── templates/
│ └── index.html.j2
└── files/
└── default.conf
Néhány dolog, amit érdemes megfigyelni:
- A taskok neve azt írja le, milyen állapotot akarunk, nem azt, hogy mit csinálunk. Így a kimenet is olvasható lesz.
- A modulokra a teljes nevükkel (FQCN, például
ansible.builtin.apt) hivatkozunk. Rövid névvel is működne, de a teljes név egyértelmű, és azansible-lintis ezt kéri. - A handler csak akkor fut le, ha egy task, amely
notify-jal hivatkozik rá, ténylegesen változtatott valamit. Ha a konfiguráció nem változott, az nginx sem töltődik újra.
Futtatás: először szárazon
Mielőtt élesben futtatod, nézd meg, mit változtatna:
ansible-playbook -i inventory.ini webszerver.yml --check --diff
A --check nem módosít semmit, a --diff megmutatja a fájlok változásait. Ha minden rendben, futtasd élesben:
ansible-playbook -i inventory.ini webszerver.yml
A végén egy összesítő (PLAY RECAP) mutatja gépenként, hány task futott le, hányban történt változás (changed), és hol volt hiba. Futtasd le másodszor is: ha a playbook jól van megírva, másodjára minden task ok lesz, és egyik sem changed. Ez az idempotencia a gyakorlatban.
Hogyan tovább?
- Verziókezelés. Tedd a playbookokat és az inventoryt Gitbe. Így látszik, ki mikor mit változtatott, és egy hibás módosítás visszavonható.
- Titkok. Jelszót, API-kulcsot ne írj sima szövegként a playbookba; erre való az
ansible-vault. - Szerepkörök (role). Ha a playbook nő, bontsd szerepkörökre (például
nginx,php,alapbeallitasok), így más projektekben is újra felhasználhatod. - Ellenőrzés. Az
ansible-linta gyakori hibákat és rossz gyakorlatokat jelzi. Érdemes tudni, hogy a 2.19-es verzió óta az ansible-core szigorúbban kezeli a sablonokat és a feltételeket; régi, interneten talált példák emiatt hibát adhatnak. - Konténerek. Ha a szervereken Dockert használsz, az Ansible a telepítését is elvégezheti; a kézi lépéseket az aWh tudásbázisában írtuk le, ezek jól átírhatók playbookká.
Az Ansible akkor hozza a legtöbbet, ha minden szerverbeállítás rajta keresztül történik, és a kézi módosítás kivétel marad. Ha szeretnéd a meglévő szervereidet kódként leírt, megismételhető konfigurációra átállítani, nézd meg a Felhő és DevOps szolgáltatásunkat.