Egy cPanel/WHM szerver konfigurációja sok helyen él: Apache és PHP beállítások, CloudLinux PHP-választó, CSF tűzfal, Exim és SpamAssassin, MySQL, DNS, Imunify360 és a monitorozó eszközök fájljai. Ha egy kisebb flottát üzemeltetünk, ezek a fájlok könnyen szétcsúsznak: az egyik szerveren valaki kézzel átállított egy értéket, a másikon a cPanel újraírta a saját részét, a harmadikon pedig egy hibaelhárításból maradt visszajavítás. Ebben a cikkben azt írom le, hogyan kezeltük ezt Git-repóval, Ansible playbook-kal és GitLab CI-vel, és mi derült ki a bevezetés közben.
Miért nem elég a WHM és a kézi másolgatás?
A WHM sok mindent elintéz, de a teljes rendszer állapotát nem követi nyomon. Nincs benne előzmény arról, ki mit és miért módosított, és két szerver beállításainak összehasonlítása kézzel lassú és hibára hajlamos munka. A korábbi megoldás egy fájlfa volt, amelyet shell-szkriptekkel másoltunk fel a szerverekre. Ez működött, amíg nem kellett tudni, melyik szerveren mi van.
Kódként kezelni a konfigurációt azt jelenti, hogy:
- minden változtatás egy commit, visszakereshető és visszavonható,
- a kívánt állapot egy helyen van leírva, nem a szerverek fejében,
- a kiterítés ismételhető, és ugyanazt az eredményt adja minden szerveren.
A repó felépítése
A legfontosabb döntés az volt, hogy a repó szerkezete a szerver fájlrendszerét tükrözi. Az files/etc/apache2/... fájl pontosan a /etc/apache2/... helyre kerül ki. Így nincs külön leképezési táblázat, és egy fájl útvonalából egyértelmű, hová kerül.
files/ a konfigurációs fájlfa, a valódi abszolút útvonalakkal
ansible/ playbook és inventory, amely kiteríti a files/ tartalmát
scripts/ segédszkriptek, például az élő szerverekkel való összevetés
Az Ansible playbook minden komponenshez egy-egy feladatot tartalmaz, és mindegyikhez tartozik egy handler: a szolgáltatás csak akkor indul újra, ha a hozzá tartozó fájl ténylegesen megváltozott. Az Apache például csak akkor töltődik újra, ha az apache2, a PHP-választó vagy az EasyApache-hoz tartozó könyvtárak fájljai módosultak.
Van egy fontos korlát, amelyet érdemes előre tudni: az Ansible copy modulja nem töröl. Ha egy fájlt kiveszünk a repóból, a szerveren megmarad. Ezt dokumentálni kell, különben a repó és a szerverek állapota fokozatosan eltér.
GitLab CI: merge request-ben ellenőrzés, main ágon kiterítés
A pipeline két szintű:
- Merge requestben: szintaxis-ellenőrzés és
--check --difffuttatás. A reviewer látja, pontosan mi változna a szervereken, mielőtt a kód bekerül a főágba. - A fő ágra kerülő commitnál: szintaxis-ellenőrzés, majd automatikus deploy minden szerverre.
Ez utóbbi a legnagyobb kockázat, és nem véletlenül döntöttünk úgy, hogy így működik. A fő ágra pusholt változás éles szervereket érint, dry run nélkül. Ezért a csapatban egyértelmű szabály lett: a kód addig marad helyi commitként, amíg a változtatás készen nem áll a kiterítésre. A push már deployt jelent.
Az élő szerverek és a repó összevetése
A repó az, aminek lennie kellene. Ahhoz, hogy lássuk, mi van ténylegesen a szervereken, írtunk egy szkriptet, amely a files/ összes fájlját lehúzza minden szerverről egy git-ignore-olt live/ könyvtárba, majd különbséget képez. A szkript csak olvas a szervereken, és két kimenetet ad: egy összesítő listát arról, mely fájlok térnek el vagy hiányoznak, és egy részletes diffet szerverenként.
A live/ könyvtár szándékosan nincs verziókövetés alatt. Tűzfalszabályokat és API-kulcsokat is tartalmazhat, ezért nem kerülhet a repóba.
Amit az összevetés megmutatott
Az első összehasonlítás nem a várt képet adta. A szerverek egymáshoz jobban hasonlítottak, mint a repóhoz. Több tucat fájlon a szerverek egyformák voltak egymás között, de a repó verziójától eltértek. Ez azt jelentette, hogy a szerverek közös “valóságot” követtek, amely nem került be a repóba, és a repó tartalma egy régebbi állapotot tükrözött.
Ebből két tanulság lett:
- A valóságot kell behozni először. A repó tartalmát nem azért írtuk át, mert elméletileg helyesebb volt, hanem mert a szerverek tényleges állapotából indultunk. A teljes egyeztetés után a repó lett a forrás, és ezt a szabályt tartjuk.
- A szerverenkénti eltérések külön döntést igényelnek. Egy-egy szerveren lévő egyedi tűzfalszabály vagy memóriabeállítás nem keveredhet be fleet-szinten. Ha a közös fájlba bekerül, minden szerveren érvénybe lép, és ezt előre végig kell gondolni.
Amibe belefutottunk
A bevezetés során több olyan hiba került elő, amelyek csak valódi szervereken látszottak:
A required_packages változó felülíródott. Az Ansible-ben a playbook vars: blokkjában megadott változó felülírja az inventory-ban lévő értéket. Ha a playbookban adunk alapértelmezést, a szerverenkénti lista nem érvényesül. Megoldás: nincs alapértelmezés a playbookban, a | default([]) a felhasználás helyén áll.
A yaml kimeneti callback nem működött. Ez a callback a community.general gyűjteményhez tartozik, az ansible-core csomag nem tartalmazza. A CI-ben csak az ansible-core települ, ezért a default callbacket használjuk.
A GitLab fájl típusú változói túl nyitott jogosultsággal érkeznek. A kulcsfájl 0666 módban jött létre, és az ssh-add ezt nem fogadja el. A pipeline chmod 600-zal javítja, majd ssh-keygen -y-nal ellenőrzi a kulcs érvényességét. Ha a kulcs sérült, a hibaüzenet “error in libcrypto” lesz, ilyenkor a változó tartalmát kell újra bemásolni.
A copy modul elveszti a végrehajtási jogot. Az újonnan létrehozott fájlok mode nélkül nem kapnak exec jogot. Azokhoz a fájlokhoz, amelyeknek futtathatónak kell lenniük, mode: preserve kell.
A cPanel újraírja a saját fájljait. A cpanel.config, az ea4.conf és az exim.conf.localopts kulcsai minden futtatásnál más sorrendben jelennek meg. Ezért a --diff kimenete hamis változásokat mutat. Az összevetést rendezett tartalmon kell végezni. A # Autoconfigured by cPanel kezdetű sorokat a cPanel felülírja, ezeket nem érdemes kézzel karbantartani.
Több kulcs egy sorba került. A root authorized_keys fájlban két kulcs véletlenül egy sorba került, így az egyik szerveren a második kulcs nem működött. Az ilyen fájlokat, ahol a működés szempontjából a sorok száma számít, külön ellenőrizni kell.
Mit vittünk haza
- A repó a szerverek valóságából indul, nem az elvárásokból. Első lépésként le kell húzni az éles állapotot és összevetni, különben a kiterítés meglepetéseket okoz.
- A push élesítés, akkor is, ha a kódot nem ezért írtuk. Ha a fő ágra a deploy automatikus, a merge request-ek review-ja és a dry run a biztonsági háló. Érdemes ezt a csapatban rögzíteni.
- Az ellenőrzést a valódi környezetben kell lefuttatni. A legtöbb hiba csak akkor derült ki, amikor a pipeline vagy a szerver tényleg futott.
- A cPanel saját fájljai zajosak. Az összevetésnél a jelentéktelen különbségek (sorrend, automatikusan generált sorok) elnyomhatják a valódi változásokat.
Ha hasonló cPanel-flottát üzemeltet, és szeretné átvenni ezt a fajta kezelést, vagy szeretne segítséget a bevezetésben, keressen minket.
