RAID szintek: RAID 0, 1, 5, 6 és 10 szerverekhez

A RAID (Redundant Array of Independent Disks) több fizikai lemez összekapcsolása egyetlen logikai egységgé. A különböző RAID szintek mást adnak: az egyik a sebességet növeli, a másik azt biztosítja, hogy egy vagy két lemez meghibásodása se állítsa le a szervert. Ebben a cikkben a szervereken leggyakoribb szinteket – RAID 0, 1, 5, 6 és 10 – vesszük sorra, és azt is, melyiket mikor érdemes választani.

Mielőtt belekezdünk, a legfontosabb: a RAID nem mentés. Egy véletlenül törölt fájl, egy zsarolóvírus vagy egy hibás frissítés pillanatok alatt az összes lemezen megjelenik. A RAID a lemezhibák ellen véd, és arra való, hogy a szerver tovább fusson, amíg a hibás lemezt kicseréled. A mentés ettől független, külön feladat.

A RAID szintek röviden

Szint Legalább ennyi lemez Hasznos kapacitás Ennyi lemez hibáját bírja Jellemző felhasználás
RAID 0 2 100% 0 Ideiglenes, pótolható adatok
RAID 1 2 50% 1 (kétlemezes tükörnél) Rendszerlemez, kis szerverek
RAID 5 3 (n−1) lemez 1 Olvasásra használt adatok SSD-n
RAID 6 4 (n−2) lemez 2 Nagy kapacitású HDD-tömbök, archívum
RAID 10 4 50% legalább 1, tükörpáronként 1 Adatbázisok, virtualizáció

Az „n” a lemezek száma. Négy 4 TB-os lemezzel a RAID 5 12 TB, a RAID 6 és a RAID 10 8 TB hasznos tárhelyet ad.

RAID 0: csíkozás, redundancia nélkül

A RAID 0 az adatokat csíkokra (stripe) bontja, és felváltva írja a lemezekre. Az olvasás és az írás is gyorsul, a teljes kapacitás felhasználható – de ha egyetlen lemez meghibásodik, az egész tömb adatai elvesznek. Két lemeznél tehát nagyjából kétszer akkora a kockázat, mint egy lemeznél.

Szerveren csak olyan adatra használd, amelyet bármikor újra elő lehet állítani: ideiglenes fájlokra, gyorsítótárra, build-könyvtárakra.

RAID 1: tükrözés

A RAID 1 minden adatot két (vagy több) lemezre ír egyszerre. Ha az egyik meghibásodik, a másik változatlanul működik. A kapacitás fele elvész, cserébe ez a legegyszerűbb és legkiszámíthatóbb megoldás: a hibás lemez cseréje után csak egy teljes másolás történik.

Kis szervereknél, rendszerlemeznek és két lemezes gépeknél a RAID 1 a jó választás.

RAID 5: paritás egy lemeznyi kapacitásért

A RAID 5 az adatok mellé paritásinformációt is ír, egyenletesen elosztva a lemezeken. Bármelyik lemez kieshet: a hiányzó adat a többi lemezből és a paritásból kiszámítható. Csak egy lemeznyi kapacitás megy el, ezért első ránézésre nagyon gazdaságos.

A gyengeségei:

  • Az írás lassabb. Minden kis írásnál a paritást is újra kell számolni és írni, ezért adatbázisokhoz és virtuális gépekhez kevésbé való.
  • Az újraépítés kockázatos. Egy lemez kiesése után a tömb védelem nélkül marad, amíg az újraépítés (rebuild) be nem fejeződik. Ilyenkor minden megmaradt lemezt végig kell olvasni. Nagy, több terabájtos HDD-knél ez akár egy napig is tarthat, és a nagy terhelés alatt nő az esélye, hogy egy második lemez is meghibásodik, vagy olvashatatlan szektorba fut az újraépítés. Ilyenkor az egész tömb elveszhet.

Ezért nagy kapacitású merevlemezekhez ma már nem javasoljuk a RAID 5-öt. SSD-kkel, kisebb kapacitásnál, főleg olvasásra használt adatoknál még elfogadható.

RAID 6: kettős paritás

A RAID 6 két független paritást tárol, így két lemez egyidejű kiesését is túléli. Két lemeznyi kapacitásba kerül, és az írás még lassabb, mint a RAID 5-nél, de nagy HDD-tömbökön ez a biztonságos választás: egy lemez újraépítése alatt is marad védelem.

Mentési célokra, archívumnak, fájlszervernek – ahol sok a tárhely és kevés a véletlenszerű írás – a RAID 6 jól beválik.

RAID 10: tükrözött párok csíkozva

A RAID 10 (vagy RAID 1+0) tükörpárokat épít, majd ezeket csíkozza. A kapacitás fele elvész, cserébe gyors az írás és az olvasás is, és az újraépítés csak a hibás lemez tükörpárját terheli, nem az egész tömböt. Tükörpáronként egy lemez kieshet; ha viszont egy pár mindkét lemeze meghibásodik, az egész tömb elvész.

Adatbázisszerverekhez és virtualizációs gazdagépekhez, ahol sok a kis, véletlenszerű írás, a RAID 10 a legjobb választás.

Hardveres vagy szoftveres RAID?

Hardveres RAID-vezérlő: a lemezeket egy külön kártya kezeli, az operációs rendszer egyetlen lemezt lát. Előnye az akkumulátorral vagy kondenzátorral védett írási gyorsítótár, ami a RAID 5/6 írási lassúságán sokat javít. Hátránya, hogy a tömb a vezérlőhöz kötődik: ha az meghibásodik, ugyanolyan (vagy kompatibilis) vezérlő kell az adatok eléréséhez, és a lemezek állapotát csak a gyártó saját eszközével látod.

Szoftveres RAID Linuxon (mdadm): a kernel kezeli a tömböt, nincs külön hardver. A tömb bármelyik Linux-gépen összerakható, ha a lemezeket átteszed, és a mai processzoroknak a paritásszámítás nem okoz gondot. A legtöbb disztribúció telepítője – például az AlmaLinux 9-é is – közvetlenül fel tud rakni szoftveres RAID-re; az AlmaLinux 9 megjelenéséről a tárhelymárkánk, az aWh blogján írtunk.

ZFS: fájlrendszer és kötetkezelő egyben, saját RAID-szintekkel (mirror, RAIDZ1, RAIDZ2, RAIDZ3, ezek nagyjából a RAID 1, 5, 6 és egy háromparitásos szint megfelelői). Minden blokkhoz ellenőrzőösszeget tárol, így a csendes adatsérülést is észreveszi és kijavítja. A Proxmox VE telepítője ZFS-t is kínál. ZFS-hez ne használj hardveres RAID-vezérlőt: a lemezeket közvetlenül (HBA vagy IT módban) kell látnia.

Szoftveres RAID 1 létrehozása mdadm-mel

Két új lemez (/dev/sdb és /dev/sdc) tükrözése:

mdadm --create /dev/md0 --level=1 --raid-devices=2 /dev/sdb /dev/sdc
mkfs.ext4 /dev/md0

Az állapot és az első szinkronizálás folyamata:

cat /proc/mdstat
mdadm --detail /dev/md0

A konfiguráció mentése, hogy újraindítás után is ugyanazon a néven jöjjön fel (Debian/Ubuntu alatt):

mdadm --detail --scan >> /etc/mdadm/mdadm.conf
update-initramfs -u

RHEL-alapú rendszereken a fájl helye /etc/mdadm.conf, az initramfs újragenerálása pedig dracut -f.

Ugyanez ZFS-sel egyetlen parancs:

zpool create tank mirror /dev/disk/by-id/ata-LEMEZ1 /dev/disk/by-id/ata-LEMEZ2
zpool status tank

A ZFS-nél érdemes a /dev/disk/by-id/ alatti, állandó neveket használni, mert a /dev/sdX nevek újraindításkor felcserélődhetnek.

Hogy a RAID tényleg védjen

A RAID csak akkor ér valamit, ha tudsz a hibáról. Egy kiesett lemezzel hónapokig „működő” tömb a második hibánál viszi el az adatokat. A legfontosabb teendők:

  1. Értesítés hibánál. mdadm-nél állíts be e-mail-címet a MAILADDR sorral az mdadm.conf-ban; ZFS-nél a ZED (ZFS Event Daemon) küld értesítést. Hardveres vezérlőnél a gyártó eszközét kösd be a monitorozásba.
  2. SMART-figyelés. A smartd (smartmontools csomag) még a teljes meghibásodás előtt jelez a romló lemezekről.
  3. Rendszeres ellenőrzés. Az mdadm ütemezett check futása (Debianon havonta, RHEL-alapú rendszereken hetente) és a ZFS zpool scrub végigolvassa a lemezeket, és még időben megtalálja az olvashatatlan szektorokat.
  4. Tartalék lemez. Egy hot spare lemez azonnal beáll a hibás helyére, vagy legalább legyen a polcon egy azonos méretű csere.
  5. Különböző gyártási tétel. Az egyszerre vásárolt, azonos sorozatú lemezek hajlamosak egymáshoz közeli időben meghibásodni.

Melyik RAID szintet válaszd?

  • Két lemezes szerver, rendszerlemez: RAID 1.
  • Adatbázis, virtualizációs gazdagép: RAID 10 (vagy ZFS-tükrök csíkozva).
  • Nagy kapacitású fájl- vagy mentőszerver HDD-kkel: RAID 6 vagy RAIDZ2.
  • Kisebb SSD-tömb, főleg olvasásra: RAID 5 vagy RAIDZ1 is elfogadható.
  • Ideiglenes, pótolható adat: RAID 0.

Hosting szervereknél is ugyanezek az elvek érvényesek: ha egy CloudLinux-szerver költöztetése után új hardverre kerülsz, a lemezkiosztást érdemes ezek alapján újragondolni.

Szerverek tervezésében, telepítésében és a tárolórendszerek felügyeletében segítünk; erről az Infrastruktúra és üzemeltetés oldalon olvashatsz.

Beszéljünk a projektedről

Írd le röviden, miben segíthetünk, és a lehető leghamarabb válaszolunk.

Kapcsolatfelvétel